Kategóriák: Vélemény
Október 23.
fotó: The Tornado
Nacionalizmus: A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai eszmerendszer. Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely sokszor meg is előz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (pl. társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.
Akkor nézzük, hogy mi is volt tulajdonképpen tegnap…
Egyszer ugyebár ünnepeltünk egy ‘56-os forradalmat, annak is az 50. évfordulóját. Volt itt sok-sok külföldi közméltóság, elnökök, királyok, vezérek, miniszterek és hasonló magas rangban csücsülő emberkék az EU-n belül és túl.
Hogy mi történt ‘56-ban, sokféleképpen lehetne taglalni, akik megélték is mást és mást mesélnek róla. Vannak, akik szerint forradalom volt, és leverték a csúnyabácsikat. Vannak, akik azt mondják, hogy igazából békésen indult az egész — mint mindíg, most is a diákok indultak el valami eszmével jogosan / jogtalanul, az mindegy –, csak azután csatlakozott a csürhe, jöttek a tankok, és a többi már történelem.
‘56-ban sok — a társadalom kiszolgálásában részt vevő párti rangsorban — kis embert azonnal felakasztottak, falhoz állítottak, hiába volt ő netán tegnap még barát, viszont nála volt a pártkönyv, mert elfelejtette reggel kitenni, így ő is ellenséggé vált. Pedig lehet tegnap a gyárban együtt dolgoztak, utána együtt ittak / beszélgettek. Mindez akkor már nem számított, ellenséggé lett avanzsálva!
Voltak, akik harcoltak, voltak, akik meghaltak, voltak azok, akik rettegtek, mert meg kellett halniuk, és voltak azok, akik rettegtek, mert féltek, hogy ártatlanul félreítélik őket, és lelövik az utcán, így a pince menedékébe húzódtak vissza az októberi történések idejére.
Ugyanakkor történt még valami október 23-án, amire nem igazán emlékeztek meg tegnap, valahogy háttérbe szorult…a rendszerváltás is pontosan október 23-án történt — nem hiába, ‘56 emlékére.
Ment Kádár és a rendszere, mentek a párttitkárok, jött a népszavazás ‘90-ben, és örültek, hogy választhattak, nyert az MDF, Antall vezetésével.
És akkor 2006. október 23-án megemlékeztünk az ‘56-osokról. Volt itt minden tegnap, ami szem-szájnak kellemes / kellemetlen.
Ha jól tudom, kezdődött azzal, hogy a kedves állam meg akarta tisztelni azokat, akik tettek valamit ‘56-ban, és ezért ünnepélyes keretek között kaptak polcukra valami díszt, amit ugye 3-an adtak át nekik, Sólyom, Gyurcsány és Szili.
Na most a bunkóság netovábbja, amit egy igazán nagy demokráciában — mert megfigyelhetjük, a mienk ebből adódóan nem az –, NEM mernék megtenni az, hogy nem nyújtok kezet annak, aki nekem ezt a szart adni akarja… Igen, kedves nénik és bácsik, parasztok vagytok! Lehet Gyurcsányt utálni, nem kötelező. lehet nem te választottad meg kedves néni és bácsi, viszont a többség őket választotta, és még mindig az országod képviselője, vezetője, és igenis protokoláris kötelességed jópofizni, vagy nem veszed át a díjat / kitüntetést, és ezzel fajlagosan tiltakozol az egész ellen. Viszont az még nagyobb bunkóság, sőt, tajparasztság, hogy nyújtod a kezedet, majd mint az óvodában mikor ő is nyújtja, visszarántod a kezedet. Még jó, hogy fityiszt nem mutattál neki. TE vagy az a nagy szabadságharcos, akit tisztelnünk kellene? Menj a picsába! A nevedet elfelejteném, de remélem te büszke vagy magadra! Remélem te viszed majd a következő olimpián a zászlónkat, és majd ott is ilyen kultúrált leszel. Apropó kultúra…
Volt 19:56-kor az ‘56-os emlékmű felavatása a — mostmár — 56-osok terén. Felolvasták a nagy hősök neveit, mutatták a fényképüket, akiről volt. Mind két pártoldal tiszteletét fejezte ki emléküknek — persze két külön helyen, hogy meg legyen osztva a nemzet egy NEMZETI ÜNNEPEN, de ez részletkérdés –, viszont volt ott a csűrhe, akik a “Gyurcsány takarodj!”, illetve az “Elkúrtad!” jelszavakat üvöltözve zavarták az egész nemzeti ünnepséget. Oké, szabad véleménynyilvánítás van, de mindennek legyen már az emberben belül egy józan határa.
“És akkor most egy perc néma csenddel áldozzunk a forradalom halotjai emlékének!” - jött a felszólítás, és mindenki néma gyászba burkolózott. Legalábbis a forgatókönyv szerint, mivel a csűrhe ekkor kezdett rá igazán, mert ekkor lehetett igazán hallatni a hangodat, így fügyültek, skandáltak. Kinek? Gyurcsánynak! Apikáim, Ő azért volt ott, mert Ő még mindig a miniszterelnök, KÖTELESSÉGE volt megjelenni. Ja, hogy ott voltak a ti általatok is nagyon magasztalt hősök, akiknek szintén meg kellett volna adni a tiszteletet? Nehogy azt hidjétek, hogy ezzel Gyurcsánynak most szar lett, mert nem. Ő azt gondolja rólatok, amit eddig is gondolt… Viszont a hőseitek mit gondolnak rólatok? Tudjátok? Sejtitek? Ha nem, akkor nem vagytok emberek!
Nem írok most a zavargásokról, mert felesleges… A csürhe megint a mi pénzünkből szórakozott, ennyi. És persze megint a rendőrök a hibásak, ők tehetnek mindenről. Na gondolkozzatok!
WordPress database error: [Can't open file: 'wp_comments.MYD'. (errno: 144)]
SELECT * FROM wp_comments WHERE comment_post_ID = '133' AND comment_approved = '1' ORDER BY comment_date