Kategóriák: Blog
“…és akkor átugrottam felettük és már feléjük is fordultam így”
Tegnap hazafele a trolin hallgattam, ahogy két kis óvodás gyerek beszélgetnek egymással. A téma maga is bizarr volt, valami olyasmi, hogy hogyan végeznének az óvodában mindenkivel. Volt ott pörgőforgórúgás, meg WC ajtóval a falhoz paszírozás, stb. Ezeket az ötleteket felváltva osztották meg egymással, és ha az egyiknek elszabadult az agya, és kettőt akart mondani, akkor utána a másik is kettőt mondhatott, szóval megvolt a fairplay.
Az egyik kisgyerek végül olyat mondott, ami megnevettetett… Az egyébként is szürreális kivégzések között elejtett egy olyat, hogy vitt magával tízmillió mérföldes kötelet, amivel megkötözött mindenkit, mire a másik pajtás felkiáltott, hogy “de akkora kötél nincs is”, mire a mesélő lazán visszakézből rávágta, hogy “de igen, mert többet összekötöttem”. Na ekkor úgy éreztem elérkezett az est csúcspontja, és kifakadok nevetésben, de sajnos leszállt az egyik csemete anyukájával, így abbamaradt a mesedélután.
A másik jó beszólás ma reggel volt a közértben, ahol két munkásember állt be mögém a sorba, majd az egyik mondta a másiknak, hogy hozzon vizet. Vártam, hogy elindul az ásványvizek felé, mire utánakiáltott a másik, hogy “de olyat, ami megböfögtet!” Ennek megfelelően lekerült a polcról pár doboz sör.
WordPress database error: [Can't open file: 'wp_comments.MYD'. (errno: 144)]
SELECT * FROM wp_comments WHERE comment_post_ID = '128' AND comment_approved = '1' ORDER BY comment_date